Bezzeg Imre

 BEZZEG IMRE ( 1929-2007)

 

 
 
Bezzeg Imre 1927. április 6-án született Besenyszögön, az akkori Csomortányi, most Hunyadi utcában. Édesapja, idősebb Bezzeg Imre, Tiszapüspökibe való építőmester volt. Édesanyja, Boros Terézia öt gyermeknek adott életet, Imre bácsinak a középső testvér sorsa jutott.
Az édesapától eltanult, besenyszögitől eltérő mentalitás: sokoldalúság, nyitottság végigkísérte az ifjabbik Bezzeg Imre életét. A család mindennapját az ipari lét határozta meg, de a megélhetéshez földműveléssel és állattartással is szükségszerűen foglalkoztak.
            A hat elemi elvégzése után, testvérei taníttatása érdekében Bezzeg Imre volt a családfő segítsége. Sokat foglalkozott a földekkel, ekkor szerette meg egy életre a lovakat is. Sok időt töltött gyermektelen keresztszüleinél, Boros Mihályéknál a Göncző-rátán, ahol gyermekként úgy érezte az egész alföldet belovagolhatja. Itt kiismerte a tanyasi életet.
16 éves korában kapott keresztapjától egy patapucoló kést, ez a tárgy, s az addig megtapasztalt dolgok indították el a régi tárgyak gyűjtésében.
Ebben az időben Pestre került, ahol főként az idősebb Bezzeg Imrétől tanult szaktudás alapján ács-kőműves szakmát szerzett, s a katonaságig építőipari vállalatnál dolgozott.
A bontásra ítélt régi, elhagyott épületekben is sok olyan tárgyat talált, ami a mostani gyűjteménynek is része. Ettől az időtől az építkezéseket megelőző romeltakarításokból megmentette a másoknak értéktelennek tűnő, de az utókor számára fontos apró tárgyakat, könyveket, dokumentumokat.
            1951-1953-ig katonaidejét töltötte Székesfehérváron, ahonnan három év múlva rádiós-távíró szakaszvezetőként leszerelve visszajött Besenyszögre. 1955. májusában feleségül vette Kiss Teréziát. Házasságukból két gyermek született, 1956-ban Imre, 1958-ban Tibor.
Egyre kiteljesedőbb gyűjtőszenvedélyének a család is segítője lett. Minden évben hosszú időt töltöttek a kis portán felhalmozott tárgyak – földműveléshez, állattartáshoz, a mindennapi tanyasi-falusi élethez kapcsolódó eszközök rendezésével, állagmegóvásával, restaurálásával. A családtagok sokszor meglepték Imre bácsit egy-egy, számára fontos régiséggel.
A gyűjtés később a közlekedési eszközökre is kiterjedt. Szaporodott a családi ház udvarán a lőcsös kocsi, a homokfutó, vadászhintó… A hiányzó alkatrész pótlására Bezzeg Imre ezermesterként mindig képes volt. Mint arra is, hogy egy-egy tárgy megszerzéséért szakmáját kihasználva – a csere érdekében – erőn felül is dolgozott.
45 éves koráig, cukorbetegség miatti leszázalékolásáig az építőiparral kapcsolatosak voltak aktív munkában eltöltött évei: művezetőként építkezéseket szervezett, irányított, majd a termelőszövetkezet által működtetett TÜZÉP-et vezette. Ez idő alatt elvégezte a dolgozók iskoláját is.
A hetvenes évektől még több időt tudott szentelni a gyűjtésnek. Járta a vidéket, első sorban az Alföldet, de Dunántúlról hozott tárgyakkal is gazdagította a gyűjteményt, amely az 1990-es években meghaladta az ezres nagyságrendet.
„A tárgyaim szinte mindegyikéhez kötődök. Ha egy ismerős darabot veszek a kezembe, amit a keresztapámtól, rokonságomtól kaptam, olyan érzés fog el, amit megmagyarázni nem lehet. Eszembe jut a gyerekkorom, látom a lovat, amit megnyergeltem, aminek a hátán lovagoltam és itt őrzöm a szerszámait a gyűjteményemben.”
Az 1990-es évek elején egy múzeum létrehozásának gondolata fogalmazódott meg Bezzeg Imrében. Néhány éves nagykörűi kitérő után 2000-ben a Besenyszögért Alapítvány segítségével és közreműködésével – Besenyszögnek adományozott akkor az 1176 darabból álló gyűjteményt.
2005-ben a tárgyak rendezése elkezdődött. Örömmel vett részt Imre bácsi a munkákban. Szívesen mesélte egy-egy darabról, hogy mi mindent kell róla tudni. Mindegyikre azonban már nem volt ideje…állapota rohamosan romlott…
            2007. májusában türelemmel viselt, hosszú ideig tartó, súlyos betegség után távozott közülünk.
Sajnáljuk, hogy nem érhette meg a napot, amikor nagy tervei valóra váltak.
Tisztelettel és szeretettel emlékezünk!