Tájházvezetői képzés, záródolgozat (SZNM/MOKK): "Tóthék Szatócsboltja"

írta: Molnár Melinda 

2018. MÁJUS 09.

 

 

 

 

I.          Tájház Besenyszögön? Az előzményekről…

II.       Miért akarunk tájházat?

III.       Mi a terv?

             1.      Gyűjtés, adatolás, összefoglalás, renoválás, felújítás

             2.     A kiállítóhely

             3 .    Az elmélet és gyakorlat összefüggésében a múzeumpedagógiai koncepció vázlata

IV.    Mi az, amit tudunk?

V.     Egy társadalmi-gazdasági vetületű innováció

 
 
 
 
 

 I.  Tájház Besenyszögön? Az előzményekről…

Besenyszög Város Önkormányzata a kétezres évek elejétől tudatosan igyekszik tenni a település kulturális életéért, így a néhai Bezzeg Imre által gyűjtött néprajzi-, helytörténeti tárgyakat egy közérdekű muzeális gyűjtemény által igyekszik közzé tenni. (Vehiculum-Ház, Közérdekű Muzeális Gyűjtemény, Múzeumpedagógiai Tagintézmény Besenyszög Jászladányi út 18.)
A muzeális intézmény 2012. óta a KOSZISZ (Kolping Oktatási Szociális Intézményfenntartó Szervezet) fenntartása alatt működik, a tulajdonviszonyok változatlanok, Besenyszög Város tulajdonában maradtak.
A Vehiculum-Ház, Közérdekű Muzeális Gyűjtemény, Múzeumpedagógiai Tagintézmény néprajzi, történeti, helytörténeti, szakrális gyűjtőkörrel dolgozik. Gyűjteményünk magja a  Bezzeg Imre-féle Néprajzi Gyűjtemény, melyből az „Élet dolgai Besenyszögön” kiállítást rendeztük meg. A néprajzi kiállítás részei: Aratástól kenyérsütésig, Lakodalom-házasság, Zenészek a falu társadalmában, Érdekes használati tárgyak, Gyermekjátékok, Mit rejt a pásztor tarisznyája?, Kenderszáltól a nagykabátig. A néprajzi kiállítás tárgyai mind, az 1960-as évekig falun használt tárgyakat, a tárgyak használatához tartozó munkafolyamatokat mutatnak be nem enteriőrben.
A gyűjtemény tárgyai között találhatóak a 20. századi paraszti életmód bemutatásra alkalmas belső berendezési- és használati tárgyak, melyek által egy házbelső enteriőr bemutatás is összeállítható, a közérdekű muzeális gyűjtemény adott belső terében azonban az enteriőrös kiállítás nem kivitelezhető.
Úgy alakult, hogy a muzeális gyűjtemény épülete előtt álló, az 1900-as évek elején épített parasztház eladóvá vált. A város önkormányzata további kulturális fejlesztési céljából megvásárolta. Jelenlegi elhatározás az, hogy lehetséges pályázati források felhasználásával saját fenntartásban tájházat rendezzen be Besenyszög Város Önkormányzata.
 
 

 II.  Miért akarunk tájházat?

A paraszti élet letűnő értékeinek megértetése, átadása, visszaemelése az emberi psziché értékrendjébe, nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a társadalomban jelenleg tapasztalható lelki kiüresedések visszafordíthatók legyenek. A másik indok: a paraszti világban mindennek megvolt a helye, semmi nem történt észszerűtlenük, nem volt pazarlás, ismeretlen volt a szemét, a hasznosíthatatlan hulladék fogalma is. Természetesen 1 tájházi programon való részvétel nemigen fogja teljes környezettudatossá változtatni a résztvevőket, de várható, hogy kis lépésekben elindulhat egy visszafordító folyamat. Mindezek a globális problémákra vonatkozó célok.
 A leendő tájházunk koncepciója nagy érdekességgel bír a magyarországi tájházak sorában: egy tájház sincs, ami szatócsboltot is mutat be. Ebben a házban a paraszti gazdálkodás mellett szatócsbolt működött az 1920-as évek közepétől 1957-ig. A szatócsboltos tájház bemutatása többrétűvé teszi a lehetőségeket az enteriőrös bemutatás mellé tervezett programokkal.
 
 
 

III. Mi a terv?

1. Gyűjtés, adatolás, összefoglalás, renoválás, felújítás

A házban lakott adatközlőnk, Tóth Sándor jegyzőkönyvbe (2. számú melléklet) videón rögzített visszaemlékezésének hangfelvételében hallottak alapján elkészített felújítási-rekonstrukciós tervek szerint szeretnénk az 1957-ben elköltözött, a boltot felszámoló, az 1920-as évektől a Tóth család által üzemeltetett és folyamatosan alakított állapotokat visszaállítani az 1950-es évek idejének megfelelően.
A bolt felszámolásakor -és a szatócs boltot üzemeltető család életének elejétől mindvégig- festetlen, szögelt deszkapalánk kerítés övezte a jelenlegi kerítés helyén utcafronton a házat. A ház előkertje nagyon keskeny. Anno színes virágokat kapáltak a keskeny, ház eleji virágos kertben a család munkára fogható gyermekei.
Utcafronton a jelenlegi 1 db ’70-es években megszokott ablak helyett 2 kisebb, (magyar nyelvterületen általánosan elterjedt parasztházak jellemző háromosztatú) ablak volt utcára.  (Az eredeti ablakot valószínűleg a később emelt alsó épületbe építhették be.) Jelenleg a ház elejénél található szőlő nem volt ott, a ház eleje üres (növénytelen) volt, az udvar fátlan.
A „nyitott gangot” 1957 után beépítették, és az eredeti bejáratot nyugati oldalról déli, „ház eleji oldalra” helyezték át. A gangot tartó téglából rakott kőoszlop még az eredeti.
A gang folytatásából nyílik a pincelejáró. Kérdéses, hogy a bolti raktározás céljából a pincét utólag ásták-e a ház hátsó része alá, vagy a ház eredetileg így épült (ez egy kutatásra váró feladat). Az adatközlő -Tóth Sándor- elmondása alapján nem a szülei építették a házat, szerinte házasságuk elején vásárolták. A pincében az eladásra kerülő zöldségféléket és italokat tárolták/ raktározták.
A ház belseje kicsivel nagyobb volt a hagyományos háromosztatú alföldi parasztházaknál.
A gangból -hagyományosan a konyhába jutunk. A konyhában az 50-es években fehér alapon piros virágos sporherd állt. A konyhaajtó egyik oldalán (Besenyszögön ezt a szót nem használták: a pitvar részben) állt a vizeslóca 2 vödörrel, egy kannával, a szembe lévő másik oldalt a vaslábas lavórállvány az alumínium lavórral. Szembe a konyhaajtóval, a konyha kemence felőli oldalán, állt a zöld konyhaszekrény, mellette asztal székekkel, amit főzésre is, evésre is használtak.  A konyha utca felőli részén található az egy nagyobb méretű szoba, amelynek konyha felőli részében állt a kemence. A kemencét a hagyomány szerint a konyhából fűtötték. Ma már a kamil is el van bontva, és a kemence a Tóth család elköltözése utáni időben elbontásra került. A nagyszoba bútorzata egyszerű volt, összesen 3 ágy, amelyben kettesével aludtak: a testvérek, és a szülők is közösen egy-egy ágyban. Egy szekrény a ház hátsó falára épített kemence oldalában állt. A szobában állt még egy asztal, székek és egy Singer-varrógép. A konyha hátsó részénél a padlásfeljáróval rendelkező, a megszokottnál nagyobb méretű kamra található, mely 1957-ig kétfelé volt osztva. Az első rész volt a kamra, melyben 4 barnára festett nagyobb méretű gabona- és liszt tároló láda állt. Ezekben a ládákban a család ellátására való liszt mellett tároltak a boltban eladásra kerülő búzalisztet, kukoricát, kukoricadarát és rizst. A kamra leválasztott másik felét a család spejz-nek nevezte. Ebben mindig sok befőtt, lekvár, savanyúság volt, melyet a boltos édesanya a család ellátásán felül eladott.  A spejzben tartották a disznóvágás húskészítményeit (már amikor volt): füstölt szalonna, füstöltsonka, füstölt oldalas, füstölt kolbász, tepertő, zsíros bödönök, melyek nemcsak a család, a vásárlók ellátását is szolgálták.
A bolt a ház elejének jobb szélső, gang fala mögötti helyiség volt. A szoba bolt felőli oldalán, középen egy ajtó biztosította a mindennapi életből, így a szobai tartózkodásból  is vevő vagy bolthelyiségben végzett szükséges munka esetén a gyors megközelítést. Ennek az ajtónak a helyét az 1957-es költözés után befalazták, de jól látszódik a régi ajtónyílás-nyom. A boltba az utcáról lehetett a vásárlóknak bejutni. A régi boltbejárat helyére azóta ablakot tettek, és a gang felől nyitottak az utóbbi időben oldalsó szobaként funkcionáló ajtót.
A házban a padló mindenütt földes volt, a falak fehérre meszeltek. Az elköltözés idején, 1957-ben nem volt áram a házban, ugyanúgy petróleumlámpával világítottak, mint beköltözéskor az 1920-as években.
A szatócsbolt helyisége kb. 3 méter széles és 5 méter hosszú. Az adatközlő visszaemlékezése szerint a helyiségnek nem volt ablaka, az üvegezett bolt-ajtón keresztül kapta a fényt valószínűleg. Körbe polcok és két asztal volt az összes berendezése. Az egyik asztal volt a „fizetős” asztal, melynek helye a szoba és bolt közös falára vágott (később befalazott) ajtó mellett volt. Az asztal fiókja a különböző pénzeknek reteszelt volt. Miután hajnali 5 órától folyamatosan, elalvásig nyitva volt Tőthék Szatócsboltja, a háziak a mindennapi életük mellett szolgálták ki az érkező vásárlót, aki érkezését a bolt ajtó elé kívülről elhelyezett csengő megszólaltatásával jelezte.
Az árukészletben volt: cigaretta, ital, zöldségféleség, fűszerek, szalonna stb. A spejzben tartott zsírkészletből mindig csak egy, bontott bödön volt az eladótérbe átvíve, ahol a zsírt bödönből árulták, melyet az adatközlő édesanyja mindig zsírpapíron a „billegős” mérlegen mért ki igény szerint. A saját disznó vágásából lett zsír mellett a falu disznóvágásaiból mindig igyekeztek zsírt vásárolni, hogy a keresletet ki tudják elégíteni. Mindig volt olyan szegény ember, aki felkínálta a boltnak a saját szájától megvonni kényszerült „disznóságokat”, mert a pénzre is szüksége volt a családnak, és mindig volt szegény ember, akinek zsírra volt szüksége.
 
2. A kiállítóhely
A gyűjtött adatok feldolgozása után jó lenne a kiállítást úgy berendezni, hogy a kiállításhoz használt, abba bevont berendezés, használati eszközök mind demonstrációs céllal kerüljenek beválasztásra a kiállítás forgatókönyvébe. Ennek jelentős oka van: szeretnénk a házat úgy bemutatni, ahogyan ez valójában az 1950-es években, nemcsak mint szatócsbolt működött, hanem, ahogyan a szatócs bolt mellett mezőgazdasággal foglalkozó család mindennapjait élte. Az előzetes felmérés szerint rekonstruálni kell a belső és külső terek 1950-es évekbeli állapotát: kemencét visszaépíteni, régi ablakokat, boltajtót készíttetni, a kamrát és spejzet ketté választani a befalazott ajtót megnyitni, a megnyitott ajtót befalazni. Az áram kérdése fontos, amit nem tudok eldönteni: hogyan tudunk archív környezetet rekonstruálni, illetve hogyan tudnánk megtartani az áramvételi lehetőséget, és mégis eltekinteni a meglévő vezetékek jelenlététől? Ebben sajnos nem tudok dönteni. Viszont: szeretném, ha a kemence használható lenne. A régmúlt élet hangulatát átélhetnék szervezett programokon az ágyak szélén ülve. Szeretném, ha besenyszögi szokás szerint a nyáreleji búcsúra a szalmazsákok (strózsákok) közös foglalkozás keretein belül kapnának friss szalmát. Jó lenne az ágy alatti bili mellett tyúkot keltetni kosárban, vagy mézes-mákos főttkukoricát kóstolni a kemence melege melletti rongyókázás közben. Jó lenne, ha ételt főzhetnénk „sparhelten” amibe óltetőn szárított tehénganajjal gyújtunk be.
A ház külsején a következő munkákat szükséges elvégezni: tető ellenőrzése, szükség esetén tetőléc-csere, kémény ellenőrzése. téglajárda rakása, tapasztás, meszelés.
A külső tér rendezése a kút visszaállításával kezdődne: fel kell újítani a láncos kutat. Az udvaron állt egy góré, amely visszaépítés esetén nemcsak a gabona szárítására-tárolására lenne alkalmas, hanem ez egy jó kis hely lenne a fiatalabb gyerekek baráti együttlétére is. Az istálló és disznóól között állt egy szerszámos fészer, amibe elhelyezhetnénk a fűrészbakot, az olajütőt, a kaszás aratás eszközeit, melyeket természetesen ki lehetne próbálni, meg lehetne tanulni a használatukat.
(Kérdés számomra a falátvágásos szigetelés szükségessége.)
 
3.  Az elmélet és gyakorlat összefüggésében a múzeumpedagógiai koncepció vázlata
Az előző fejezetbe írtam röviden tervezett foglalkozásokat, hogy a foglalkozáshoz szükséges környezet visszaállítási módja egyértelművé váljon. Mindezek mellett még több, ta következő múzeumpedagógiai programok megvalósítására lehetne a környezet az 1950-es évek idősíkjára megfeleltetni:
A világítás története faggyúgyertyától a gázlámpáig
A házban nem volt áram a szatócsbolt működésének végéig. Petróleum-lámpa illetve gyertyavilág fényével kellett, hogy megelégedjenek. Az állatok körül 1940-es évektől viharlámpával világítottak, illetve a közvilágítással nem rendelkező járda nélküli településen üvegezett gyertyatartókkal közlekedtek sötétedés után. Faggyú- illetve viaszgyertya-, olajmécses készítése, mint kézműves foglalkozás szervezhető a téma köré.
Aratástól kenyérsütésig
A fészer visszaállítása, berendezése lehetővé tenné a gépesítés nélküli paraszti élet munkaeszközeinek megismerését, kipróbálását, melynek témája az aratás, szemnyerés lenne. A Vehiculum-Ház területén egy kistábla búza elvetése nem okozna problémát. A szerszámok eszközök használatba való megismerése, kipróbálása, munkafolyamat végig követése (arató-, cséplőbanda alakítása) hatványozott erővel hatna, beleértve az ismereteket, együttműködést, munkamegosztást, közösségfejlesztést. Cséphadaró használata, szelelés, kenyérsütés, kalácskészítés, szalma- (aratódísz) fonása.
Kémiai- és fizikai folyamatok egy paraszti háztartásban (kelesztés-élesztő, égés-gyufa, mosószóda, …)
Az élesztő „viselkedésének” megtapasztalása a hőmérséklet és liszt sikértartalmának függvényében. Tűzgyújtási módok: tűzgyújtás tűzszerszámokkal illetve gyufával. A gyufaméreg és súrlódás összefüggése. Házi gyufa készítése szigorúan ellenőrzött körülmények között. Háziszappan készítése állati faggyú felhasználásával. Mosószappan (háziszappan) mosásban, mosósulyok használatával. Korabeli folttisztítás.
A mángorló és a tüzes vasaló használatban
A mindennapi élet súrlódásai -anno
„Tűzről pattant” gyufa-használat, kasza-használat, Simítás-mázolás simító-használat, mángorló-vasaló használata
„Kétszersült mondatok” tárgyszerű értelmezése[1]
Ez az ötlet végiggondolást igényel. A felső tagozatos korosztály érdeklődésének felkeltéséhez, fenntartásához gondolom ezt a programot kidolgozni.
 

IV. Mi az, amit tudunk?

Adatközlő: Tóth Sándor, született Besenyszögön 1933. március 31-én.
A Besenyszög Jászladányi út 16 szám alatti ház házaspár-tulajdonosai nem besenyszögiek voltak (ez némi magyarázati is arra, miért foglalkoztak a mezőgazdaság mellett bolttal). Az 1904-ben született férj kunhegyesi származású, és legényként a szóban forgó házzal szemben lévő „Czakó-malomban” dolgozott, mint molnársegéd. Az 1906-ban született feleség, Brassó Borbála szilvásváradi származású, ahonnan őrölni való gabonát hordtak a besenyszögi Malom úti malomba. (1920-as évek, távolság Szilvásvárad - besenyszögi Czakó-malom között 121 km, Kunhegyes-Besenyszög között a Tiszaroff-Tiszasüly közötti kompon 41,6 km a legrövidebb úton! 1-2. számú mellékletek.) Ők voltak a szülők: egyikőjük sem besenyszögi születésű, még csak rokonuk sem volt a településen.
A házassággal nem változott Tóth Sándor helyzete. Maradt a malomban, idővel ő lett a molnár. A feleség fogott a „Szatócsboltba” amelyet Besenyszögről történő elköltözésükig, több, mint 30 évig vitt is.
Házasságot 1920 és 1925 között köthettek (az adatközlő, gyermekük, Tóth Sándor nem emlékezett szülei házasságkötésének évére.) 4 gyermekük közül Tóth Sándor a 3. szülött, aki 1948-ban 2 éves autószerelői iskolát végzett Budapesten.
A bolt és a családfő molnárkodása mellett a család 2 hold földön „parasztkodott” is. Mindig állt egy „tehen” a ház mögötti istállóba, amely nyárikonyhát vagy Besenyszögön alsókonyhát is tartalmazó alsó épületté azaz „alsóvá” alakult át a 60-as évektől kezdődően.   Besenyszögön a porták utolsó része volt mindig a kert. Az első udvar és a kert közötti középső udvar az állattartás helyszíne volt, így a Tóth-családnál is. Az istálló mögött állt a disznóól, amiben a család rendszeresen hizlalta -nemcsak saját felhasználásra- a disznókat. A leendő Tájház szatócsbolttal 600 négyszögöles porta utolsó harmada már régebben a szomszédos Vehiculum-Ház területéhez került.
A Szatócsboltnak egyszerű háztartásokhoz szükséges árukészlete volt, benne vegyi áru (gyufa, petróleum, mosószóda, stb), de a család által készített dolgokat is árulták, pl. lekvár, kenyér, zsír, háziszappan, házibor stb.) Igény szerint kimérve adták a lisztet, cukrot, rizst. Árultak fűszereket. A gyerekek édessége a Bocskorszíj volt, az „emberek” (férfiak) a féldecis kiszerelésű Dianát itták. Árultak fésűt („fűsűt”), borotva-pengét, borotvapamacsot is
A bolt 5 órakor nyitott, s bevett szokás volt, hogy a korán munkába indulók a boltba kezdtek a „dianával”, amit megittak a „gödör fölött” az-az a vízelvezető árok feletti kishíd korlátjának támaszkodva. A cigarettát szálával vették akkor. A kertben megtermesztett növények is mind eladók voltak. A csicsóka akkor még Besenyszögön különlegesnek számított.
Fogasra akasztva árultak különböző színű fonalmotringokat, amit kötés-horgolás céljából vásároltak az asszonyok. Rövidáru volt még a cipőfűző és a gatyamadzag is.
 

V.     Egy társadalmi-gazdasági vetületű innováció

Településvezetői (Balogh Zoltán Besenyszög Város polgármestere) ötlet alapján kezdtem a következő gondolatok tervezésén dolgozni: Tóthék Szatócsboltja, mint az egyenlőre Kismagyarország egyetlen szatócs boltot is bemutató leendő tájháza helyi termékeket forgalmazó boltként is üzemelhetne. Ez települési szintű hiányt is kezelne: lehetőséget nyújtana őstermelői tevékenységben készíthető termékek forgalmazására; az őstermelői tevékenységhez hasonlóan készítette és gazdagította a szatócsbolt árukészletét anno Brassó Borbála. A házilag készített áruk (befőtt, lekvár, savanyúság, tészta, sajt, szappan, mézkészítmények, méh-viasz készítmények, stb.)  mellett az őstermelői áruk reklámozásáról is gondoskodhatna a szatócsbolt keretein megvalósuló a település érdekében kifejtett marketing. A szatócsbolt-mivolt természetesen nem zárná ki a REL (Rövid Ellátási Lánc)-ben mozgó termékek mellett a vállalkozásban készített termékek árusítását sem, illetve, lehetőség nyílna nem megvásárolható,  hanem megrendelhető termékbemutatás közvetítésére is. 
A fentebb leírt gondolat többtényezős lehetőség, amelynek számtalan jogi-gazdasági vonatkozása is van, ilyen pl. a raktározás kérdése, az árusítható áruk (élelmiszeralapú illetve nem élelmiszeralapú kézműves termék) bevállalása stb.
Átgondolandó az ötlet, mert, -bár több plusz feladattal járna a megvalósulás-, a tervezett múzeumpedagógiai programoknak keretet adna, mintát nyújtana intézményen kívüli is, és valószínű erősítené a település lakosságmegtartó erejét.